Mezei virágok

Így július végén sokat gondolkodom azon, hogy tényleg hova rohan az idő, már csak egy hónap van a nyárból és újra kezdődik az iskola. Gyermekként számomra a vakáció egy végtelennek tűnő időszak volt, emlékszem (talán mivel mindig nagyon vártam az iskolakezdést) azt éreztem soha sem lesz vége. Mivel vidéken nőttem fel, rengeteget voltam a szabadban, sokat bicikliztem, sétáltam, játszottam a barátnőmmel az utcán, a határban. Sokat saraztunk, másztunk fára, szedtünk virágot. A falu utolsó előtti utcájában laktunk, így hát a falu vége, a kukorica mező, a halastó egy kisebb sétányira volt. A kertünkben is sok növény volt a klasszikus muskátli és rózsán kívül. Imádtam az akác virágát megenni, a pipacs leveleit tépkedni, a kutyatejből nyakláncot, karkötőt és fejdíszt készíteni. A pásztortáskát sokszor forgattam az ujjaim között és mindig nagy örömmel hallgattam a zörgését és nagy lelkesedéssel szedtem a mezei virágokat, remélve, hogy tündöklésük örökké tartani fog.

Nekem a Mezei virágok kivágatcsomat a teljes egészében a gyermekkoromat idézi. Azt, amit most pár mondatban leírtam, azt az örökké tartó nyári vakációt, ami sokszor unatkozásból, játékból, kalandozásból állt. A csomagban benne van minden, mit én szeretek, még ha nem is tipikusan nyári növények.

Fogadjátok szeretettel, használjátok fel örömmel, ugyanolyan naggyal, mint, amilyennel én elkészítettem!