Keresés

My Little Home

by Fraupester

 

Kislány koromban kezdődött a rajongásom a babák, a plüssök és a helyes kis állatfigurák iránt. Emlékszem akkoriban színes filccel, tollal és tintával rajzoltam és színeztem át azt, ami nem tetszett a babán, vagy esetlegesen alakítottam át az adott szereplővé, akivel játszani szerettem volna. A különleges figurák, akik emiatt nem túl hétköznapi kinézetűek voltak, abszolút hétköznapi történetek szereplői lettek. Emlékszem a játék nekem egyértelműen a feszültség oldása volt. Óvoda, iskola után az ő segítségükkel oldottam az aznapi konfliktusokat, problémás helyzeteket. Boldog voltam és elégedett! Ahogy felnőttem nyilván ez eltűnt, elkopott. Jött egy hosszabb űr, majd anya lettem. A kisfiam pedig azt az üzenetet hozta, hogy amit sok- sok évvel ezelőtt abbahagytam folytassam. Nyilván már a másik oldalról, az alkotás szemszögéből. 

Elképzeltem hát két nagyon helyes állatfigurát. Papírt és ceruzát ragadtam, rajzoltam, satíroztam, áthúztam, radíroztam, majd kitéptem a papírlapot és kezdtem elölről. Végül megszülettek a lesütött szemű „gyermekeim” a hosszúfülű nyúl és a kurta orrú róka. 

Testük gyapjúfilcből készül, igazán kis szeretnivaló teremtmények. Olyanok, mint mi, de valamivel szerényebbek. Nem hagyhattam őket a szabadban, így otthont is kaptak. Külön- külön egy kis bőröndbe költöztek. A nyuszi egy szobabelsőt, a róka pedig egy takaros kis kertet kapott. Azóta is ott szorgoskodnak, élik a kis életüket. Az ünnepek alkalmával viszont felöltik a legszebb ruhájukat és díszes dobozban várják leendő gazdájukat.